Lisszabon 2. nap, hazaút

Nem csak mi gondoltuk úgy, hogy tegnap sokat mentünk, hanem a testünk is: izomlázra ébredtünk.

A jól bevált reggeliző helyünk után gyors búcsút vettünk az óceántól és a Szent György vár (Castelo de São Jorge) felé vettük utunkat, mely Lisszabon legmagasabb pontjára épült. Ennek megfelelően gyönyörű kilátás nyílik a városra, különösen az alatta lévő Alfama negyedre. (Belépő 8,5 Eur/fő.)

 

Szent György vár

Szabadon szaladgáltak a pávák

Kilátás a várból

Tuk-tuk turista taxi

A vár látogatása után megebédeltünk egy kis vendéglőben a Belém Palace mellett és tekintettel a szép időre kinti programmal folytattuk a nap hátralévő részét, elsétáltunk a pár száz méterre lévő Trópusi kertbe (Jardim Botanico Tropical). (2 EUR/fő) Nagyon érdekes fát láttunk: a koronájának mérete is lenyűgöző volt,  a törzse pedig több részből állt, össze-vissza kuszálódva, a felszíni gyökerei ág vastagságúak és több méterre elnyúlt a fától. Valami fikusz féle és Ausztráliából származik. A másik meglepő növény a banán volt, még hozzá a virága. Banánültetvényt már láttunk hatalmas banánfürtökkel, de a virágát még soha. A fürt alatt egy hosszú száron lógott lefelé egy hatalmas bimbó.

Ficus macrophylla Ausztráliából

Banán virág

A mai nap volt a legjobb idő, napos és 19 fok. Érdekes, hogy ennek ellenére nagyrészt kabátban vannak az emberek. Úgy látszik, nem a hőmérsékletet nézik, hanem a naptárat, bár lehet, hogy ez nekik hideg. :)

A maradék időben elautóztunk a Vasco da Gama hídhoz, ami amúgy is a repülőtér felé esett. Nem különösebben szép híd, de nagyon hosszú, nem látni át a végéig a túlpartra. Meg is nyerte Európa leghosszabb  hídja címet 17 km-es hosszúságával.

Vasco da Gama híd

Innen egyenesen a repülőtérre mentünk. Gyorsan leadtuk az autót és sorba álltunk a becsekkoláshoz. Sokan vártak és nagyon lassan haladt a sor. A biztonsági ellenőrzésen is teljesen szétszedtek. Mire végeztünk mindennel, nem is maradt másra idő a beszállás előtt, csak egy egészségügyi szünetre.

Mivel az elmúlt 3 napban kihasználtunk minden percet és tegnap kihajtottuk magunkat, ma lazábbra sikerült a nap, mint ahogy eredetileg terveztük. Ha lett volna még egy plusz napunk, akkor szívesen elmentem volna a Fado múzeumba vagy este egy olyan étterembe, ahol Fado zenét játszanak. Kimaradt a 28-as villamos is, mivel kocsit béreltünk, kézenfekvő volt, hogy azzal közlekedünk. Persze a villamos útvonalán jártunk, csak 4 keréken. Legközelebb a piacot sem hagyjuk ki. Ha figyelembe veszem a leírtakat, örülök, hogy mégsem sikerült tavaly tranzit közben megnézni Lisszabont, mert sok minden kimaradt volna és nem biztos, hogy éreztem volna a késztetést akkor is a visszatérésre, már pedig Sintrától csodás élményeket kaptunk. Lisszabon is hangulatos, van történelme és abszolút emberléptékű, csak félmillió lakosa van.

Sok portugál szó hasonlít az olaszra, legalább azt is tudtam gyakorolni. Csak szegény Kata, az olasz tanárnőm lesz kiadva, ha 'mercado'-t mondok a 'mercato' helyett :)

Nem lett volna teljes az utazás Pastel de Nata süti nélkül, amit már nagyon vártam Madiera óta, hogy ehessek. Vicces, de nem a cukrászdában vásárolt ízlett legjobban, hanem a Pingo Doce élelmiszerboltban kapható csomagolt változat. Ez utóbbi nem olyan édes.

Nesty nagyon sajnálta, hogy nem ehetett Bolo do Caco-t, amit másképpen madeira-i kenyérnek is hívnak, ezért csak ott kapható.

Ismét nagy köszönet apunak és anyunak, hogy lehetővé tették ezt az utazást is.

Sintra 3. nap

Napsütéses időre ébredtünk és korábban, mint az elmúlt két napban, mert tudtuk, hogy még sok látnivaló vár ránk ma. A szállodához nagyon közel találtunk egy jó kis kávézót, ma is beugrottunk reggelizni és elindultunk Queluzba a Nemzeti Palotához (Queluz National Palace). Sikerült korán odaérni, rajtunk kívül nem sok látogató volt még. A versailles-i kastély mintájára épült a palota, szabályos, geometrikus formákban kialakított kerttel, szökőkutakkal, formára nyírt sövénnyel, narancs ligettel. Kívülről nincs teljesen renoválva az épület, belül is folynak még néhány helyen munkálatok, de nem csoda, rengeteg szobával és teremmel rendelkezik a kastély és természetesen saját kápolnával. Jó volt látni pl. hogy az orgona milyen állapotban maradt meg, mert a  felújítási munkái még tartanak, vagy az egyik falon lévő festmény egy részén, ahol lekopott a festék, látszik, hogy tükörre festették, a sok tükör betétes ajtókban a sérült tükröket....közelebb hozzák a múltat. Másfél órát töltöttünk a nézelődéssel 8,5 euróért. Ha egy helyen több helyszínre is vásárolunk jegyet vagy online vesszük meg, 5% kedvezményt kapunk.

Innen a Pena Palotához (Pena National Palace) siettünk. Ezt a nevezetességet vártam a legjobban, mert fantasztikus képeket láttam róla. Eredetileg tegnapra terveztük a látogatását, de ködös volt az idő fent a hegyen, ezért elhalasztottuk. Jó döntés volt, mert mára kiderült az ég és remélem tökéletes fényképek születtek. 

Alulról, a park felől közelítettük meg a kastélyt. Rögtön egy lenyűgöző tó fogadott torony kacsaházzal. Azt hiszem, erre mondják, hogy festői látványt nyújtott. Az egész park tulajdonképpen egy erdő 2oo hektáros területen, kanyargós utakkal, ösvényekkel, pihenőkkel. A legjobb az volt, amikor felfedeztük, hogy sequoia mamut fenyőt is telepítettek a kertbe, olyat, amilyet Kaliforniában, a Sequoia Nemzeti Parkban láttunk. Nem csak képzelődtünk, ki volt írva egy táblára a fán származási hely megjelöléssel.

Még jó, hogy adnak térképet a pénztáraknál, különben simán eltévednénk ezekben a hatalmas kertekben. 77o méter megtétele után felértünk a csúcsra, a kastélyhoz. 

Beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt, túl is szárnyalta, varázslatosan néz ki. Szerintem vetekszik a német Neuschwanstein-i kastéllyal. A piros, sárga színre festett épületrészek és a kék-fehér csempe borítás, tornyok, csipke szegélyes várfal mesebeli külsőt kölcsönöz az épületnek. Itt már volt bőven turista, meg kellett küzdeni egy-egy torony elfoglalásáért fényképezés érdekében. A kastély szobái közül a fürdőszoba és a konyha tetszett a legjobban, ezeket mindig különleges élmény látni.

Mielőtt visszaindultunk volna a parkon keresztül az autóhoz, a kávézó teraszán próbáltuk felfogni és megemészteni a látottakat. 

Elsétáltunk Amelia királynő kedvenc helyéhez a parkban. Az ok számunkra is nyilvánvalóvá vált, tökéletes kilátás nyílik a kastélyra, melyet sziklába faragott trónról élvezhetett az uralkodó.

A palota és a park megtekintése 3 órát vett igénybe, de még több időt is el lehetett volna itt tölteni. Belépőjegy parkkal együtt 11,5 euro/fő.

Bejárat a sziklába vájt trónhoz

.... és íme...

Kilátás a trónról a kastélyra

A Mór Vár (Castelo dos Mouros) következett, mely a Pena Palotával szemközti hegycsúcson helyezkedik el. Csodás út vezet a várfalig, nem meglepő, hogy Sintra olyan népszerű volt az uralkodók és gazdagok körében, nem lehet betelni a buja növényzetben. Szinte minden mohás, olyan nagy a páratartalom és nedvesség. A várfalról eszméletlen panoráma nyílik a városra és még jó pár kilométeren át egészen az óceánig el lehet látni.

Eléggé elfáradtunk a sok sétában, lépcsőzésben, de "ha már itt vagyunk" elautóztunk a kissé kieső, -talán éppen ezért kevésbé ismert - Convent Capuchos-hoz, melyet 'parafa kolostor'-nak is emlegetnek. Egészen 156o-ig kell visszamenni az időben, ha el akarjuk képzelni az itt lakó szerzeteseket. Nagyon alacsony mennyezetű és kis méretű helységekből áll az épület, a parafa elnevezést pedig a kolostorban több helyen használt makkházból készített borításról kapta, melyet az ajtón és ablaktáblán használtak szigetelésként. A környezetre a vadregényes szó illik a legjobban. Abszolút mesébe illő hely ez is, de nem a hercegnők lakhelyeként, hanem az öreganyó otthonaként. E nélkül sem létezik mese :)

Belépőjegy 5 euro/fő. 

Parafa szigetelés az ajtón

A nap levezetéseként lábat lógattunk az óceánparton, az európai kontinens legnyugatibb pontján, Cabo da Roca-n.

Sintra 2. nap

Aki eljön Lisszabonba, de Sintrát kihagyja, nagy hibát követ el. Sintra fél órányira van csak a fővárostól, abszolút beilleszthető a programba, a gond inkább az, hogy nem elég rá egy nap. Gyönyörű helyeken jártunk ma és holnap is visszamegyünk, hogy "bevégezzük küldetésünket" :) 

Ilyen utak vezetnek a mesés kastélyokhoz

Sintra óvárosa

Először a Sintra központjában található Nemzeti Palotát látogattuk meg (National Palace of Sintra). Az épület kívülről nem különleges, de a két fehér fordított tölcsér alakú kéményei jellegzetesek és messziről felismerhetőek. A palota több szobájában is visszaköszön a Portugáliában elterjedt csempe dekoráció, még a királyi hálószoba falán is. Nagyon tetszettek a hajót és madarakat ábrázoló festett fa mennyezetek és falak, különösen a címer terem mennyezete volt lélegzetelállító. A palota termeiben 8,5 euróért gyönyörködhettünk

Sintra Nemzeti Palota - látkép

Jellegzetes iker kémények

Csempe a királyi hálóban is

A Nemzeti Palota megtekintése után sétáltunk a város hangulatos szűk kis utcácskáiban, majd az egyik szimpatikus étteremben megebédeltünk. Ahhoz képest, hogy Sintra kimondottan turista hely, rendben volt az ár-érték arány, fejenként 9 euróért kaptunk előételt, főételt és üdítőt.



Kocsiba pattantunk és pár perc múlva megérkeztünk a Quinta da Regaleira kastélyhoz. Már az odavezető út is csodálatos, óriási fák, dús növényzet és szűk kanyargós út vezet fel a dombon. A kastély mesébe illő, szó szerint, szerintem Csipkerózsika itt lakott. Nem is tévedtem nagyot, mert utólag kiderült, 6 euróért Meseországba kerültünk. Nem sok terem volt látogatható, de ami igen, az is szép volt, a maga nemében ízlésesnek mondható.  A lényeg a kert. Az egész szinte egy labirintus. Az első döbbenet mindjárt az elején volt, amikor találtunk egy lépcsőt és azon felmenve egy kápolnában kötöttünk ki. 


 

Tele van a kert ösvényekkel, barlanggal, tornyokkal, kutakkal és persze a tavak sem hiányozhatnak. Az egész egy nagy játszótér. El is képzeltem, hogy ha kicsapnám a gyerekeket reggel, kora délután vissza kellene hívnom őket, hogy estére visszaérjenek. (Itt felmerül a kérdés, hogy hogy hívnám őket haza? :) )

Az egész kert egy csoda, mintha egy mesefilm helyszínén lennék. Bemegyünk egy barlangba és egy vízesésnél kötünk ki, a békanyáltól világoszöld színű tavon egyik kőről a másikra ugrálva érünk partot, egy szikladarab mögött titkos kőajtó, mely egy kutat rejt spirál alakban vezető lépcsősorral körülvéve.

Nem kell visszamenni a lépcsőkön, mert a kút alján egy földalatti úton egy másik kúthoz érünk... Feljövünk a felszínre és találgatjuk, hogy hová lyukadtunk ki. Tiszta kalandpark!

Következő helyszín a Monserrat Palota, ami teljesen más stílusú, de nem kevésbé szép kastély, hasonló méretú kerttel. Itt is eltöltöttünk úgy másfél órát, de csak azért ennyit, mert már záróra volt. Belépő 6,5 euro.

Igaz, hogy már kezdett a nap lenyugodni, de nagyon közel voltunk az óceánhoz, úgy 5 km-re, besűrítettük még a programba. Sikerült is meglátnunk sötétedés előtt a hullámokat és egy pihenőhelyen a tenger, azaz az óceán zúgását hallgatva elfogyasztottuk a reggel bekészített szendvicsünket.

Mivel még késő nem, ellenben sötét volt, útban hazafelé megálltunk egy Decathlon üzletben felmérni a portugál kínálatot.