Zion és Bryce Nemzeti Parkok

A mai nap sem bővelkedett kevésbé szebb látnivalókban, mint az eddigiek. Sőt.. nem tudom meddig lehet még fokozni :)

Teljesen el voltam ájulva a Zion Parktól. Azok a vörös sziklák zöld cserjékkel, patak mederrel, befagyott vízeséssel....mindezt gyönyörű napsütéses időben..Sajnos vagy szerencsére (?) nem lehetett sűrűn megállni a sziklák között vezető kanyargós úton, különben 10 méterenként fényképeztem volna. Nagy kár lett volna kihagyni az úti tervből.

Még több kép

Kifelé menet a Parkból egy hegyi kecske állt az úton, de nem várta megi, amíg beizzítom a fényképezőgépet és elillant. 

Innen a Bryce Canyonhoz mentünk. Azt gondoltam, hogy a Ziont úgy sem tudja felülmúlni. Hát tévedtem. Na jó, lehet,hogy nem múlta felül, de legalább annyira lenyűgöző látvány volt. Eszméletlen nagy kiterjedésű területen képzeljetek el egy szikla várost, amiben hegyes sziklacsúcsok úgy állnak, mintha felhőkarcolók lennének. Állítólg sokat esik itt az eső és ráfagy a csúcsokra, és ahogy olvad, úgy formálja a sziklát. 25oo méter feletti magasságban voltak kilátók, a legmagasabb - mely egyben Utah legmagasabb pontja is - 27oo méter. A sziklák között csak gyalogút vezet, és mivel minden havas volt és csúszós, nem vállalkoztunk rá, majd ha legközelebb jövünk az USA-ba :) 

Még több kép

Canyonból kifelé Dixie National Forest-en keresztül vezetett az út, ahol megint másféle sziklák voltak. A Bryce sárgás, hegyes csúcsaival szemben ezek vörös és kerek formájúak, némellyik csúcsán úgy ült egy-egy nagyobb darab szikla, mintha csak odatették volna. Elképesztő, hogy milyen fantáziája van a természetnek.

Mindkét nemzeti parkba 30 USD lett volna a belépő, ha nincs bérletünk (autóra értendő az ár, nem fejenként), ami nem kevés, de csodálatos élményeket kaptunk cserébe.

Több órás vezetés várt még ránk a következő célállomásig, mégis tettünk egy kis kitérőt a korall színű homokdűnékhez (Coral Pink Sand Dunes). Tényleg olyan a színük, bár a tetejüket hó borította. Bizarr látvány volt a hó és a homok együtt :) Visszafelé nagy meglepetésünkre őzikék mentek át előttünk az úton, megálltunk és csendben szemléltük őket, amíg el nem tűntek a szemünk elől. 

Nem tudom mikor eshetett ezen a környéken a hó, de sok helyen megmaradt és hiába sütött egész nap a nap, nem volt több 5 foknál.

Elég sok helyen jártunk már, de ilyen különleges látnivalókban még nem volt részünk, mint az elmúlt napokban és még nincs vége!

Az éjszakát Page-ben, Arizonában töltjük, hogy közel legyünk a holnapi látnivalókhoz. 

Este egy autentikus mexikói  étteremben vacsoráztunk. Kezdem megszokni a kicsit csípős ételeket. Vidám, színes volt a dekoráció, hangulatos volt az étterem, a kiszolgálás felettébb gyors.

Fáradtan és elégedetten bújunk az ágyba :)

Út Bryce Canyon felé, Zion National Park

Nem volt könnyű ma reggel felkelni a tegnapi éjszakázás után, de megkönnyítette a dolgunkat a riadó, ami félálomban ért minket. Nem tudjuk, hogy mi volt az oka, nem kellett elhagyni a szobát, de mire félig felöltöztünk, bemondták, hogy minden rendben, ésszerűbbnek tartottuk folytatni a készülődést és elindulni időben. A Strippen nyoma se volt a tegnapi buli hangulatnak, normál nagyvárosi reggel zajlott.

Kiérve Las Vegasból sikerült megismerni a helyi yardot :) Több sávos úton kellett balra kanyarodnunk, ami nem volt egy könnyű művelet, az első kocsi a sorban (kb. hárman álltak előttünk) nem igazán tudott befordulni és a közvetlen előttünk álló kocsi is kezdte megunni a várakozást, jobbról megelőzte a többieket és bekanyarodott. Nesty ezen felbuzdulva le akarta másolni a bravútrt és ő is az első kocsi mellé állt, várva a lehetőséget a kanyarodásra. Sajnos időközben arra jött egy rendőrautó és kiszúrt minket. Éreztük, hogy ebből már bukta lesz, de nem akartunk jobbra elmenni, nehogy azt higgye, menekülünk. Türelmesen megvárta a rendőr még bekanyarodunk, aztán leállított. Kérdezte, hogy tudjuk-e, miért állított le. Mi persze mondtuk, hogy nem, játszottuk a hülye turistát :) Elmagyarázta a szabályt, mi meg szabadkoztunk, hogy nem tudtuk, hogy csak egy sávból lehet balra kanyarodni, olyan széles az út :) Tök jófej volt a rendőr, kérdezte, hogy honnan jöttünk, milyen nyelven beszélnek nálunk és a Google fordítóba bemondta, hogy "Valóban gyönyörű város Budapest?" és mutatta felénk a fordítást :) Még eljátszadozott néhány mondattal, hogy pl. "Őrült város Budapest?" és a végén biztonságos utat kívánt és elköszönt. Természetesen megköszöntük a jóindulatát és megígértük, hogy figyelni fogunk. Egyébként eddig betartottunk minden szabályt, a sebesség korlátozásokat is. Azt hiszem Nestynek a grúz lazább közlekedés jobban bejött :)

Mai cél az volt, hogy a Bryce Canyon közelébe eljussunk és holnap meglátogassuk, de egy kis kitérőt tettünk előtte a Hoover gáthoz, ami Las Vegas-tól fél órányira van Nevada és Arizona határán. Az óriási létesítményt a világ 8. csodájának is szokták emlegetni. Érdekessége, hogy itt van az időzóna váltás is, Arizona-ban egy órával később van, tehát Magyarországhoz képest 8 óra az eltolódás.

Nevadai időzóna

Arizonai időzóna

A kitérő után nekivágtunk a több órás autózásnak. Sokáig sivatagos tájon haladtunk, nagy sziklákkal körülvéve. Az nagyon király volt, amikor  a sziklák között vitt az út. Tegnap még kitaláltuk, hogy ha sötétedés előtt odaérünk, megnézzük a Zion Nemzeti Parkot is. Nagyon necces volt, mert az autópályán értékes perceket veszítettünk egy szakaszon dugó miatt, de sikerült még naplemente előtt a parkhoz értünk. Az odavezető úton is gyönyörű hatalmas vörös sziklákat láttunk, de amikor beértünk a parkba, leesett az állunk. Káprázatos, lélegzetelállító, eszméletlen, lenyűgöző.....ezek a szavak jutottak eszembe a canyon láttán. Rögtön eldöntöttük, hogy holnap ide vissza kell menni világosba is. Eddig tökéletesen tartottuk az ütemtervet, de most megéri csúsztatni. Úgy érzem, minden nap felülmúlja az előzőt. Hogy tud a természet ilyen csodákat létrehozni?   

Gyorsan kerestünk egy szállást a közelben, Hurricane-ben (ez már Utah állam) és beültünk egy normális étterembe vacsorázni. Van itt ehető kaja, csak ez már más árkategória, mint a gyorséttermek. Egyszer ilyen is belefér, főleg, hogy kifogástalan volt a kiszolgálás, az étel, minden.

 Tipikus motel az autónkkal

Ma három államban is jártnk, Nevadában, Arizonában és Utahban.

Death Valley, Las Vegas

Az éjszakát egy Ridgecrest nevű városban töltöttük. Az este látszott, hogy ez egy sík terület, de igazán ma reggel szembesültünk azzal, hogy itt már sivatagos a táj. Visszaköszöntek a filmekből a hosszú, kietlen tájon vezető nyílegyenes utak. Utazás előtt pont egy ilyen képet láttam magam előtt, ahogy rójuk az utakat. Nem bonyolult művelet vezetni, tempomat benyomva, csak a kormányt kell fogni, ritkán mozdítani rajta egy kicsit :) Megmértük az egyik egyenes szakaszt, 13 km-ig belátható volt.Több helyen is  hullámosan vezetett az út le és föl, élveztük a hullámvasútozást. 

Szerencsére hamarosan kanyargós út következett hatalmas sziklákkal szegélyezve. A kopár sziklák és gyér növényzet ellenére tetszett  a táj, igazán amerikai feelingje volt :) Észrevétlenül értünk a Death Valley Nemzeti Parkhoz, egy nagy tábla jelezte a határvonalat. Már meg sem lepődtünk, hogy itt is több 1o km-eket kellett autózni a látványosságokhoz. A Death Valley nem egyszerűen egy sivatag, több annál: a völgyben egy sivatag terül el, melyet változatos formájú és színű hegyek vesznek körbe. Először a Badwater-hez, a legnagyobb látványossághoz mentünk. Ahogy közeledtünk felé, egy óriási befagyott tónak nézett ki egy hatalmas völgyben, valójában pedig sós terület. Gyönyörűen sütött a nap, az ablakon keresztül túlságosan is, kint 17 fok volt a hőmérséklet. De jó, hogy nem nyáron vagyunk itt, amikor 4o-5o fok is szokott lenni! Érdekes, hogy tegnap 18oo méter magasan voltunk, ma pedig a tengerszint alatt 86 méterre, ahol a Badwater található.

Badwater

Só

Badwater

Izgalmas út vezetett a sziklák között az Artist's drive, valamint a gyalogösvény Golden Canyon. A napot a Dantes view koronázta meg: az egyik hegy tetejéről teljesen belátható az óriási völgy, tényleg lélegzetelállító a látvány! Nem gondoltam volna, hogy a sivatag a kopár szikláival így bejön, mindketten imádtuk a Death Valley-t! Szavakkal nem tudom visszaadni, amit ma láttunk, beszéljenek helyettem a képek.  

Még több kép

Naplemente után indultunk Las Vegasba (ez már Nevada), két óra autózás után meg is érkeztünk. Messziről látni lehetett az elképesztő mennyiségű kivilágítást. A belvárosban nagy forgalom volt. Hihetetlen, de a város szívében pár dollárral többért, mint amennyiért Kaliforniában a motelekben megszálltunk, egy lakosztályt kaptunk. Kár, hogy csak egy éjszakát maradunk és nem tudjuk tovább élvezni :)

A város.... elképesztő. Úgy tudnám jellemezni, hogy vidámpark felnőtteknek. Gigantikus méretú szállodák, éttermek, plázák egymás hegyén-hátán. Sok szálloda egy témára épül pl. Párizs, Luxor és ilyen stílusban van kialakítva az épület. Némelyik úgy néz ki, mintha díszlet lenne. Minden ki van világítva, fényreklámok cikáznak, szól a zene. Ilyen nyüzsit még nem láttam soha. És itt ez van a hét minden napján. Az utcákon tömeg, kicsípve mennek az emberek szórakozni, de sok a turista is. A járdákon utcazenészek, "művészek" szórakoztatják a turistákat (és keresik a pénzt).

A Bellagio szálloda előtt egy gyönyörű szökőkút vízsugarai zenére táncolnak minden negyedórában. Mondanom sem kell,hogy a szökőkút mérete is a szállodákhoz igazodik, van vagy ötven méter hosszú és a vízet is borzasztó magasra löveli ki. Amerikában tényleg nem ismerik a "kis" szót. 

Bellagio Hotel a zenélő szökőkúttal

Szinte minden szálloda alja tele van kaszinóval, nightclubbal, sportfogadó teremmel, ahol óriás kivetítőkön lehet nézni az eseményeket. A kaszinókban játékgépek százai sorakoznak, és a szintén számtalan mennyiségű póker- és rulett asztaloknál is telt ház van. Alig látni olyan embert, akinek a kezében vagy a játékasztalon ne lenne ital. Elképzelhetetlen, hogy milyen összegű pénzforgalom lehet egy éjszaka alatt. 

Döbbenet a város, de irtó jó a hangulat. Valószínűleg reggelig megy a mulatozás, mi egy órakor úgy döntöttünk, hogy ideje nyugovóra térni, mert holnap odébb állunk. Azért azt sem mulasztjuk el, hogy nappal is végig menjünk a Strip-en (ez a főutca a szállodasorral), de éjszaka kötelező megnézni a várost. 

Excalibur szálloda

Igen, ez egy hullámvasút

Még több kép

Sequoia Nemzeti Park

Ismét napsütéses reggelre ébredtünk :) Visaliatól nem messze útban a Nemzeti Park felé megálltunk tankolni és harapni valamit. Érdekes a tankolásnál a rendszer, előre lehúznak a kártyáról egy összeget amit mondasz, hogy kb. mennyiért szeretnél tankolni vagy ezt az összeget odaadod készpénzben és ha kevesebbet tankolsz, a maradékot visszakapod. Gondolom ezzel biztosítják be magukat, hogy senki ne tudjon meglógni fizetés nélkül.

Az ennivalóval (félúton reggeli és ebéd között) egy mexikói gyorsétkezdében próbáltunk szerencsét. Ez sem volt egy update menü, de legalább nem a szokásos hamburgert kaptuk. 

A településből kiérve egy hatalmas narancsliget mellett haladtunk el. Ki gondolná, hogy november végén is szüretelenek? Az út szélén árultak narancsot, mi is vettünk egy csomaggal. Nem áll kint valaki egész nap, becsületkassza működik. 

Narancs szüret

Innen nem volt messze a nemzeti park, viszont több, mint egy kilométeres sor állt a bejáratig, illetve lassan haladtunk. Nem szereti az automata sebválltó sem az araszolást, kiírta a fedélzeti navigáció, hogy álljunk meg vagy gyorsuljunk fel :)

Végre eljutottnk a bejáratig. Nem tudom, hogy a belépő mennyi lett volna, mert nekünk érvényes volt a bérletünk. Nagyon vártam már a mamutfenyőket, de a táj ennek semmi jelét sem mutatta. Kiderült, hogy még vagy 3o km-et kell autózni. Szerpentines úton mentünk fel a hegyekbe. Erről jut eszembe, van egy jópofa közlekedési szabály. Sok helyen nem szabad és lehet előzni (pl. a szerpentineken) és itt az a szabály, ha mögötted 5 autó összejön, el kell őket engedni, erre pedig bizonyos távolságonként vannak kiálló sávok. Teljesen logikus, így nem alakul ki torlódás.

Szállingózó hó jelezte, hogy közeledünk a célhoz. Sokan már itt feltették a hóláncot. Még sem volt kidobott pénz a hólánc, mert ide sem tudtunk volna bejönni, ha nem veszünk egyet. Hamarosan ellenőrizték is és csak úgy engedtek tovább mindenkit, ha fel volt téve. Ezúttal valóban szükség volt rá, a tegnapi hó a Yosemite Parkban csak bemutató volt, itt 2o cm-es hó borított mindent, a lombos erdőt is felváltotta a fenyőerdő. Szép sorban előbukkantak az óriás fenyők. Tényleg hatalmasok. Számomra nem is a magasságuk megkapó, hanem a törzsük mérete. 

Ez egy kidőlt sequoia törzs kereszmetszete

Itt található a legmagasabb fenyő 84 méter magasságával. A Shirman fenyő a tömegével vívta ki a hírnevet. Az első szó, ami eszembe jutott, amikor megláttam, hogy brutális. 11 méter az átmérője, a kerülete 31 méter és 22oo éves. A turisták előtte fényképezkedtek,  a fának a töredéke látszik csak a háttérben. :)

Volt egy kidőlt fa is, amelybe átjárót faragtak, én simán átfértem alatta. 

Tegnap is és ma is 18oo méter magasan voltunk, de vannak itt nagyobb magasságok is, 42oo a legmagasabb csúcs. Az USA legmagasabban fekvő tava ebben a nemzeti parkban van, 39oo méteren. 

A parkban tábla tájékoztatott arról, hogy a medvék éjjel és nappal is aktívak és nem szabad a kocsiban ennivalót hagyni, mert feltöri érte az autót. A parkokban pl. medve biztos kukák vannak, hogy ne csalogassa ide őket az ételmaradék. Instrukciók voltak arra az esetre is, hogy mi a teendő, ha találkozunk egy medvével. Szerencsére elég sok turista volt, nem éreztük magunkat veszélyben, de azért félelmetes volt olvasni.

 Lett még volna látnivaló a parkban bőven, de a nap már kezdett nyugovóra térni, kénytelenek voltunk elhagyni a parkot. A lemenő nap is jó fotótémát szolgáltatott.

Holnap Death Valley-n keresztül megyünk Las Vegasba, igyekeztünk minél közelebb keresni szállást a sivataghoz, mert így is a nap gyakorlatilag autózással fog telni, viszont ez azt jelentette, hogy ma is jó későn sikerült bejelentkezni a motelba.

Még több kép