október 26.
Reggeli után megnéztük a Gelati kolostort, amit kár lett volna kihagyni, mert belül nagyon szép a sok freskónak köszönhetően. Kívül éppen felújítják.
 |
| Gelati kolostor, Kutaisi |
 |
| Gelati kolostor, Kutaisi |
Elindultunk Tbiliszibe, ami kb. 4 órányi autózást jelentett. A változatosság kedvéért ma is egész nap esett az eső. Fél úton Tbiliszi felé megálltunk Borjomi városban, mert azt olvastam róla, hogy szép kis város. Valóban hangulatos a belváros, de mivel esett, nem szálltunk ki, csak tettünk egy tisztelet kört.
Borjomi előtt egy útszakaszon sok kis bódéban kb. 5o méterenként árultak valamit, amit először nem tudtunk eldönteni, hogy ennivaló vagy cserép, vagy valami fából. Az alakja Nesty szerint egy hódfarkú cserépre hasonlított, szerintem meg egy nyomi teliholdra. A lényeg, hogy kiderült, valami kalácsféleség, de nagyon édes volt - ami egy kóstolóból derült ki -, ezért nem vettünk.
Tbiliszi felé főleg főúton haladtunk, a fővároshoz közeledve már autópályán. Irtó sok a fekvőrendőr, még a főúton is van. Legalább az autópályán nem volt... Tbiliszi szélénél már sűrűsödött a forgalom, érződött, hogy ez egy nagy város. A bevezető úton autó kereskedések sorakoztak, de ugyanúgy megtalálhatók a lepukkant lakótelepek, néhol olyan állapotban lévők, amelyeket nálunk tuti lebontásra ítélnének. Keresztül vágtattunk a városon a szálláshoz. Elég szélesek az utak, sokszor nem látszódnak már a sávok, de ha látszódnak sem zavarja a sofőröket, a két sávosból simán csinálnak hármat. Nestynek szerencsére nem okozott stresszt az itteni vezetés, sőt, azt mondta, hogy neki tetszik, hogy ilyen szabadon értelmezik a KRESZ-t. :) Gyalogosként már nem ez volt a véleménye. Itt a gyalogosnak nincsen elsőbbsége, sőt, joga sem, hogy átkeljen az úton. Úgy kellett szaladnunk a zebrán, hogy el ne üssenek, mert esze ágában sem volt lassítani a sofőrnek.
Visszatérve a szálláshoz: az épülettel szemben sikerült parkolni. Nincs közel a belvároshoz, de metróval könnyen be lehet jutni. A szoba egyszerűbb és kulturáltabb, mint Kutaisziben. Jól esett, hogy teával és neszkávéval kínáltak. Kb. 5 órakor érkeztünk meg, volt még egy óránk világosban várost nézni. Metróval mentünk be a városba, az egyik központi téren szálltunk ki és elindultunk a modern Béke híd felé. Menet közben vettünk egy hűtőmágnest (juhéj, ez letudva!) és beültünk vacsorázni egy gyorsétterembe. Mindketten hacsapurit ettünk. Bár nagyon szeretem a kelt tésztákat, de úgy érzem kezd egy kicsit sok lenni belőle. Ez a hét nem az egészséges étkezésről szól, az biztos. Furcsa, hogy itt még megengedik, hogy a vendéglátóipari egységekben dohányozzanak. Mi nem annyira díjazzuk. A szomszéd asztalnál magyarok ültek, váltottunk velük pár mondatot és kaptunk néhány jó tanácsot.
Tbiliszi már sokkal inkább európai, mint Kutaisi, és ugyan nem érezzük magunkat veszélyben, mivel feketébbek az emberek, kicsit arabos a kinézetük, mindegyik olyan "rossz arcú". Ez csak a férfiakra vonatkozik, nőkre nem :) Nesty azt mondta még otthon, hogy próbáljunk meg nem turistáknak kinézni,de nem nagyon sikerül :)
A Béke híd egy modern, kivilágított híd, ami jól néz ki, de amennyire sötétben megállapítottam, nem igazán illik a környezetbe. Majd holnap világosban is megnézzük. A híd egyik végén egy jópofa szökőkút van. Ugyan nem zenél, de a vízsugarak nagyon látványos formákat hoznak létre.
 |
| Béke híd, Tbilisi |
 |
Tbilisi este
|
A metróban egyébként nagyon retro érzésem volt. Ugyanolyan szerelvény, metróállomás, szag, mint nálunk a 2-es metró vonalán, igaz ezer éve nem metróztam otthon sem. Az új metróvonalat sem néztük még meg, pedig azóta tervezem, amióta elindult. A metrókártya rendszer viszont meglepően modern. Egy plasztik kártyát adnak 2 Lariért, amit annyi pénzzel töltesz fel, amennyivel akarsz. Egy út fél Lari. Rengeteg ún. pay box található az utcákon, ahol fel lehet tölteni ezeket a kártyákat és egyéb pl, banki tranzakciókat lehet végezni, parkolást intézni.
Hazafelé beugrottunk egy szálláshoz közeli nagy szupermarketbe vízért. Furcsa,hogy itt még adnak szatyrot a vásárláshoz, sőt a pénztáros pakolja be többe is termék kategóriánként.
Ami a tájékozódást illeti, korábban aggódtam,hogy hogyan fogunk boldogulni, mert nem ismerjük a betűket sem, de minden ki van írva angolul is a közlekedési táblákon, utca nevek, boltok nevei, van angol menü az éttermekben, a metrón is bemondták a megállók neveit angolul.
Holnap egész napos városnézés lesz világosban és ha belefér, szeretnénk elmenni egy fürdőbe is.
