Sequoia Nemzeti Park

Ismét napsütéses reggelre ébredtünk :) Visaliatól nem messze útban a Nemzeti Park felé megálltunk tankolni és harapni valamit. Érdekes a tankolásnál a rendszer, előre lehúznak a kártyáról egy összeget amit mondasz, hogy kb. mennyiért szeretnél tankolni vagy ezt az összeget odaadod készpénzben és ha kevesebbet tankolsz, a maradékot visszakapod. Gondolom ezzel biztosítják be magukat, hogy senki ne tudjon meglógni fizetés nélkül.

Az ennivalóval (félúton reggeli és ebéd között) egy mexikói gyorsétkezdében próbáltunk szerencsét. Ez sem volt egy update menü, de legalább nem a szokásos hamburgert kaptuk. 

A településből kiérve egy hatalmas narancsliget mellett haladtunk el. Ki gondolná, hogy november végén is szüretelenek? Az út szélén árultak narancsot, mi is vettünk egy csomaggal. Nem áll kint valaki egész nap, becsületkassza működik. 

Narancs szüret

Innen nem volt messze a nemzeti park, viszont több, mint egy kilométeres sor állt a bejáratig, illetve lassan haladtunk. Nem szereti az automata sebválltó sem az araszolást, kiírta a fedélzeti navigáció, hogy álljunk meg vagy gyorsuljunk fel :)

Végre eljutottnk a bejáratig. Nem tudom, hogy a belépő mennyi lett volna, mert nekünk érvényes volt a bérletünk. Nagyon vártam már a mamutfenyőket, de a táj ennek semmi jelét sem mutatta. Kiderült, hogy még vagy 3o km-et kell autózni. Szerpentines úton mentünk fel a hegyekbe. Erről jut eszembe, van egy jópofa közlekedési szabály. Sok helyen nem szabad és lehet előzni (pl. a szerpentineken) és itt az a szabály, ha mögötted 5 autó összejön, el kell őket engedni, erre pedig bizonyos távolságonként vannak kiálló sávok. Teljesen logikus, így nem alakul ki torlódás.

Szállingózó hó jelezte, hogy közeledünk a célhoz. Sokan már itt feltették a hóláncot. Még sem volt kidobott pénz a hólánc, mert ide sem tudtunk volna bejönni, ha nem veszünk egyet. Hamarosan ellenőrizték is és csak úgy engedtek tovább mindenkit, ha fel volt téve. Ezúttal valóban szükség volt rá, a tegnapi hó a Yosemite Parkban csak bemutató volt, itt 2o cm-es hó borított mindent, a lombos erdőt is felváltotta a fenyőerdő. Szép sorban előbukkantak az óriás fenyők. Tényleg hatalmasok. Számomra nem is a magasságuk megkapó, hanem a törzsük mérete. 

Ez egy kidőlt sequoia törzs kereszmetszete

Itt található a legmagasabb fenyő 84 méter magasságával. A Shirman fenyő a tömegével vívta ki a hírnevet. Az első szó, ami eszembe jutott, amikor megláttam, hogy brutális. 11 méter az átmérője, a kerülete 31 méter és 22oo éves. A turisták előtte fényképezkedtek,  a fának a töredéke látszik csak a háttérben. :)

Volt egy kidőlt fa is, amelybe átjárót faragtak, én simán átfértem alatta. 

Tegnap is és ma is 18oo méter magasan voltunk, de vannak itt nagyobb magasságok is, 42oo a legmagasabb csúcs. Az USA legmagasabban fekvő tava ebben a nemzeti parkban van, 39oo méteren. 

A parkban tábla tájékoztatott arról, hogy a medvék éjjel és nappal is aktívak és nem szabad a kocsiban ennivalót hagyni, mert feltöri érte az autót. A parkokban pl. medve biztos kukák vannak, hogy ne csalogassa ide őket az ételmaradék. Instrukciók voltak arra az esetre is, hogy mi a teendő, ha találkozunk egy medvével. Szerencsére elég sok turista volt, nem éreztük magunkat veszélyben, de azért félelmetes volt olvasni.

 Lett még volna látnivaló a parkban bőven, de a nap már kezdett nyugovóra térni, kénytelenek voltunk elhagyni a parkot. A lemenő nap is jó fotótémát szolgáltatott.

Holnap Death Valley-n keresztül megyünk Las Vegasba, igyekeztünk minél közelebb keresni szállást a sivataghoz, mert így is a nap gyakorlatilag autózással fog telni, viszont ez azt jelentette, hogy ma is jó későn sikerült bejelentkezni a motelba.

Még több kép